Ritkán hallani olyan hangzást, mint amilyet Amy Winehouse kínált, amely valóban túlmutat az időn.

Olivia Dean "Art of Loving" című albumának borítója - Forrás: Capitol Records.

"Az esetek többségében a régi zenék varázsába merülök, és amikor az 1920-as évek klasszikusait hallgatom, úgy érzem, mintha a dalszerzők szívük-lelkük minden cseppjét beleadták volna az örökérvényű művek megalkotásába. Ez a gondolat hatalmas nyomást gyakorol rám is, hogy időtálló zenét hozzak létre a lemezeimmel" - osztotta meg Olivia Dean egy interjúban, miközben kertészkedett. Októberben megjelent második albuma közel került ehhez a célhoz. Az albumon érezhető a régies báj, hiszen a The Art of Loving olyan atmoszférát teremt, mintha egy régi bakelitlemezt játszanánk le, amelyen egy fiatal nő mesél az önszeretetről és a szerelem illúziójának elengedéséről.

A lemez három dala a Billboard globális 200-as listájának legjobb tíz közé került, így Dean az első brit női előadó, akinek ez Adele óta sikerült. Már a megjelenés előtt is érezhető volt, hogy az énekesnő népszerűsége az egekbe szökött: európai turnéja gyorsan telt házas lett, és a londoni O2 arénában négy estén is fellép. A rajongók is meglepődtek a hatalmas érdeklődésen, főleg miután Dean dalai nyáron berobbantak a TikTok világába, és a Sam Fenderrel közös szám is szélesebb közönséghez juttatta el. Ezzel a lendülettel Dean már csak egy lépésnyire van attól a szinttől, ahol a mai popzene meghatározó női ikonjaival találkozhatunk. Érdemes megemlíteni, hogy Olivia Dean a motownos, érett neo soul stílusával épphogy eltér a tipikus, exekről dühöngő daloktól, higgadtabb és egyedi megközelítéssel varázsolja el hallgatóságát.

Sokat elmond Olivia Dean családi hátteréről, hogy második nevét Lauryn Hill után kapta, és otthon Hill dalai mellett főleg Caroline King vagy Angie Stone lemezei pörögtek. "Apám elég sok reggae-t is hallgatott otthon, én pedig tizenhat évesen megvesztem Paul Simonért, őt követte a Talking Heads és Amy Winehouse is" - mesélte Dean a gyerek- és kamaszkora fő zenei idoljairól. Az előadó Londonban született, az édesapja angol, édesanyja pedig jamaikai-guyanai származású, nagymamája, Carmen tizennyolc évesen menekült az Egyesült Királyságba. Hozzá írta a Carmen című dalt, amiben kifejezi háláját a londoni életéért.

Dean tizenhat éves korában kezdett el dalokat komponálni zongorán és gitáron. Az első komolyabb koncertjén, ahol kisebb közönség előtt lépett fel, felfigyelt rá Emily Braham menedzser. Emily gyorsan megérezte Dean tehetségét, és ajánlotta őt egy meghallgatásra a Rudimental brit együtteshez. A fiatal zenész tizenhét évesen csatlakozott a csapathoz vokalistaként, ami igazi mérföldkő volt a karrierjében. Dean első jelentős fellépése a híres Sziget Fesztiválon valósult meg 2017-ben, ahol bemutatkozhatott a nagyközönség előtt.

Dean első saját dalai, a "Reason to Stay" és az "OK Love You Bye", már mutatták a precíz énektechnikáját, de még nem voltak annyira érett kompozíciók, hogy kiemelkedjen a soul énekesnők közül. Néhány évvel később azonban megjelent debütáló albuma, a "Messy", amelyről a "Dive" című szám már elég nagy népszerűségnek örvendett ahhoz, hogy lehetőséget kapjon a Glastonbury egyik kisebb színpadán való fellépésre, és ráadásul ő énekelhette a Bridget Jones-film betétdalát is.

A Messyn már előtérbe került Dean kiemelkedő hangja, és ez a lemez azt is megmutatta, hogy több van az énekesnőben egy könnyen feledhető popelőadónál. Míg a Messyn a soul mellett az épp nagyon trendi lo-fi megoldások domináltak, a második lemez már egy magabiztosabb dalszerzőt mutat, amin a szívmelengető zongorajáték mellett a rézfúvosok használata is hangsúlyos.

"Gyönyörűnek találtam Bell Hooks könyvében azt a gondolatot, hogy a szerelem igazából az, amikor a másik lelkét is táplálod a sajátod mellett" - mesélte Olivia Dean az Elle-nek a második, The Art of Loving című albumának koncepciójáról, amit Mickalene Thomas All About Love kiállítása és Bell Hooks szintén ezen a címen kiadott könyve ihletett.

Az Art of Lovingon ízlésesen jelenik meg a bujaság (Man I Need, Lady Lady), de a szívszaggató fájdalom is helyet kap az albumon, ezekben a dalokban pedig Olivia Dean hangja egyenesen szárnyal (Close Up, Let Alone The One You Love). A Rudimental hatása már csak nyomokban érződik az albumon, a Something Inbetween című dal pedig a drum and basst idézi, amit az énekesnő még a vokalista időkből hozhatott.

Már a lemezt beharangozó két dal, a Man I Need és a Nice to Each Other is hamar népszerű lett a legtöbb felületen, aminek az egyik oka az lehet, hogy Olivia Dean teljesen mást képvisel a szövegeiben, dalaiban, mint például Sabrina Carpenter. Olivia Dean valódi romantikával énekel a szívfájdalomról vagy a párkapcsolatot megelőző flörtölés időszakáról. A lemezt hallgatva így végig olyan érzésünk lehet, mintha életünk szerelmével táncolnánk.

Olivia Dean dalainak jellegzetes eleganciája nem csupán a zenében, hanem a klipjeiben és fellépésein is megmutatkozik. Az "Art of Loving" című dalhoz készült videók mindegyike az Audrey Hepburn filmjeit idéző, színházias környezetben bontakozik ki, ahol az énekesnő lebilincselő táncmozdulatokkal varázsolja el a nézőket. Ez a klasszikus, időtlen atmoszféra a Dean koncertjein is kiemelkedő szerepet játszik, így minden előadás egyedi élményt nyújt.

Olivia Dean a ruháival is nőiséget és érettséget sugároz, a színpadon például szatén estélyikben, vagy klasszikus, rövid fekete ruhában van, amit mintás combcsizmákkal párosít. Jövő év januárjától a Burberry arca lesz, a londoni Fashion Weeken meg is jelent a divatmárka bemutatóján, ahol Elton Johnnal beszélgetett, aki elmondása szerint rajong az énekes zenéjéért és természetéért.

Olivia Deannel egyértelműen tudatosan formálja a pályafutását, zenéjében pedig egyesíti a neo soul nyersességét és a korlátlan kreatív szabadságot. Az ő énekhangja olyan mély érzelmeket közvetít, amelyet utoljára talán Amy Winehouse varázslatos előadásában élvezhettünk.